Hálás voltam ma a férjemnek és a legjobban őt szerettem, aki – miután mindketten a napi 12 óra munka után hullafáradtan hazaestünk – kivasalta helyettem az egyetlen még használható nadrágomat, miután az összes többiről vagy letéptem a gombot, vagy kinyírtam a cippzárját. Nem mintha máskor nem tenné meg ugyanezt, de ma különösen jólesett. Köszönöm.
csak mert hiányoltad:)))
Jóleső érzéssel telít el a tudat, hogy a szomszédék ma sem fáznak. Még akkor is, ha félbe kellett hagynom a gereblyézést a füstmérgezés elkerülése végett. Azért az udvar így is szép lett, nyugodtam várhatjuk a telet.
easy peasy:D
anno, amikor vettem a lakásom pár éve egy kolléganőm megkérdezte, hogy van – e porszívóm, mivel tudja most vettem lakást, és ilyenkor óriásiak a kiadások, neki pedig lassan lesz egy felelsleges. Ha kell szívesen odaadja, ő vesz egy víztisztítósat, ezt meg kirakná a kuka mellé. Egyébként működik, a kefe rész ugyan állandóan leesik, de az barkácsolható házilag. Mondtam jöhet, és akkor még ráérek majd venni. Tényleg minden ok volt vele, a kefével szívtam egy sort, de végül celluxszal ( hogy kell ezt írni?:D) rögzítettem, persze így meg nem lehetett levenni:) Akkoriban mászkáltam az elektrowordbe talán, é így esett, hogy elszenvedője lehettem egy tudományos porszívóvásárlásnak egy túlbuzgó eladóhölgy révén. Akkor láttam ezt a csodát, ami 2004ben 11 ezerről 7 ezerre volt leértékelve….akkor okosodtam ki, hogy nehogy azt higgyem, hogy porszívót olyan könnyű vásárolni…és akkor szerettem bele és hagytam mégis ott ezt a mindnet tudó kis csodát. Azóta sem volt leárazva sehol.
Egészen tegnapig, amikor a barátnőmmel Fehérváron egyéb céllal bementünk Média Marktba…ott mosolygott rám, leárazva 11 ezerre ( kb 16ról)…gyorsan megkérdeztük, meddig tart az akció, mint kiderült máig, az infópultnál meg hogy valójában 30.áig, ahogy az az óriásplakátokon is látható…..Visszaértem, felhívtam a Westendet, kérdeztem van- é mondták van….juppiiiii..spuri a boltba, ahol kis meglepetés fogadott..de..nekem juszt is lesz ilyenem, igaz durva kerülő úton….mert az már nem a Maeztszerettükhöz tartozik, hogy bár a piros verziója úton – útfélen vigyorog ránk egy MM 30. szülinapos plakátról a budapesti MM üzletekben 16ért kapható, és soha életükben nem hallottak arról, hogy ez a porszívó le lett volna árazva….miután az eladócsaj készséges volt és körbetelefonáltuk a pesti üzleteket ez kiderült….miután azt hittem, hogy hülye azért vagyok elkértem a fehérvári számot, és én hívtam fel őket…..az akció országos….annak kéne lennie….de a barátnőm holnap elugrik és megveszi nekem….
mert hülye azért sem vagyok:)))
Ma a hírt szerettem legjobban, miszerint megszületett egy kislányka az ismeretségi körömben. 
Nagyon örülök, hogy a pillanatragasztó nem működik kifogástalanul, mert így nem kell együtt aludnom a könyökömre ragadt aranyozott mogyoróval.
Karácsonyi vásár, meg Bécs, meg sok giccs, meg bratwürst, meg Billa, meg Parndorf, meg metrózás, meg Nordsee, meg sok séta, meg sok mosoly. Ma ezt szerettem a legjobban.
A puncsot meg a forralt bort nem. Én vezettem
Szeretem a revüt, nem feledkezek meg az irodalom, a film, a művészetek elsődleges funkciójáról. Arról, hogy a szórakoztatás miatt jöttek létre. Élvezem, hogy a tenyerükön hordoznak, s épp ezért nemes célt szolgálnak.
De néha oly nehéz meghúzni a határt művészet és giccs között, így ma miért ne szerethetném ezt a fácskát?
…elmajszolni egy darab chilivel töltött fekete csokoládét és elképzelni a délutánt, amikor egy jó könyv társaságában sorra kerül a következő és következő szelet
Gyertyafényes vacsora, mindenféle alkalom nélkül, csak úgy, mert szeretem B.-t, mert jó huncutkodni, mert vége a hétnek. Lecsós szelet, bor, gyertyafény. Remekül kitaláltam. Cinkostársam volt a hentes fiú, viccelődött és nagyon szép karajt adott, és B. édesanyja, aki a telefonban elmesélte, mi a zamatos és omlós hús titka (‘Tedd bele a szívedet is!’). Izgatottan készültem a meglepetésre, kuncogva szeleteltem a karajt, kuncogtam a paradicsomaprításnál és Az Ünnepi Abrosz vasalása közben. Hamisan dúdolgattam (nem az izgalomtól, mindig hamisan dúdolok), fakanállal a kezemben táncoltam és alig vártam, hogy B. hazaérjen. Amikor meglátta a szépen megterített asztalt, elakadt a szava, nagyon élveztem az örömét. A lecsós szelet isteni finom lett, biztos azért, mert beletettem a szívemet is, nevettünk és bort ittunk, a zűrös hét meg eltűnt a gyertyafényben.
El sem tudom képzelni hogyan és mivégre, de ezek a virágok még mindig hozzák a friss hajtásokat, fittyet hányva a természet törvényeire. Szeretem őket is, a nénit is, akitől egy hónapja minden pénteken vásárolom őket.
Minden szürkeségen átragyogják magukat.
…szerettem a teamécseseim illatát, és hozzá egy kis karamellás lilatehenes csokit, ami különlegesen finom.
szerettem átgurulni a lánchídon a reggeli ködben
Ma büszke voltam arra, hogy pontosan egy héttel a honlap indulása után, ma először – ha csak pár percre is – de átléptük a bűvös “százas” határt, vagyis a blog látogatottsága elérte a 100 egyéni látogatót. Szeretek büszke lenni, s lehetne ennél szebb ajándék egy szerkesztőnek?
tegnap este a szegedi nemzeti színház orfeusz az alvilágban c. darabját szerettem nagyon, mert egy romhányi fordítás rossz nem lehet, a pozsgai átdolgozás zseniális, nagyon nagyokat nevettem rajta, a rendezés nagyon pontos, a színészi játékok meggyőzőek és mulatságosak, a díszlet ötletes, a jelmezek kifejezőek. akit pedig külön kiemelek, mert őt extrán szerettem, az járai máté merkur szerepében.
Ma őt szerettem, mert elgondolkodtatott, s kimondta helyettem a hetek óta kinemmondottat.
Háy János: Élni
(részlet)
“Hát gyávák volnánk mindahányan, akik átjutunk ép bőrrel a határon? Vagy néhányan átmentik a bátorság tüzét? Vagy mindenki átment valamit, csak nem meri kimutatni, hogy bátor? Félünk attól, hogy bátrak vagyunk? Olyan országban élünk, ahol nem divat bátornak lenni? Ahol ha igazságtalanságot látunk, behúzzuk fülünket-farkunkat, és hallgatunk? Ahol ha konfliktust észlelünk, eloldalgunk, s mire egy vita kirobbanhatna, mi már árkon-bokron túl? Ez az ország, ahol senki nem mer kockáztatni? Vagy nincs olyan ország, ahol volnának emberek, akik kockáztatnak? Azok a hősök, akik a múltban egy életem, egy halálom, s akár a pusztulásnak vetették oda magukat a jóért, nem léteztek? A hősi korok csak az utódok meséiben élnek? Akkor is gyáva emberek éltek, ahogyan most? A nagy korok is kis korok voltak a maguk korában? Akkor a mi korunk is lehet nagy kor? Csak a halálunk után? Vagy most is, ha jobban körülnézünk, látunk bátrakat? Olyanokat, akik nem engedik, hogy más ember akarnokságán felőrlődjön a személyiségük? Itt vannak és bátran cselekszenek, csak nem vesszük őket észre? Nem veszzük észre, mert mi gyávák vagyunk, s azt akarjuk hinni, hogy mindenki gyáva és csak így lehet élni?!”
egészségünkre:))))
és zene is legyen hozzá, én vagyok ma a minimál szerkesztő..az írást meghagyom azoknak akik tudnak:)…nekem még a gépelés sem megy helyesen:)
nem biztos, hogy a zenéhez megy a bor, de most apróságra nem adunk:)
csak dőljetek hátra és élvezzétek az örömzenélést… a világ egyik legjobb son zenéje:)
