Archive for november, 2009
May it be…
oceán
hát ezt most kaptam…és úgy döntöttem, szeretem:)
bár nem tudom, be tudtam e illeszteni, az életben nem csináltam még ilyet….ha nem, bocs, és szeretem tovább egyedül:))
fordulhat úgy
Hatalmas örömmel nyugtáztam még a múlt héten azt, hogy decemberben lesz Tátrai Band koncert, amelyet először iskolatejet és kiflit áruló úttörőként hallgattam az iskolai boltban, szünetekben. Gyorsan fel is másoltam minden albumot – majd annyi minden történt, hogy el is felejtkeztem róla. Ma reggel, nyűgösen, mindenfájósan felfedeztem “rejtett kincseimet”, s megnyugodtam. Bár, amit ide választottam, már “csak” Charlie – ennek viszont minden szava igaz rám. Épp ezért szeretem, ma is.
falusi abszurd
Két mondatot szerettem ma. Az egyiket diákmunkában olvastam valahol, s így hangzik: “Petőfi költészetének első korszakában falusi eszközökkel játszott.” Szemem fölakadt, sosem gondoltam volna, hogy Petőfi földmíves is volt, majd hangosan felnevettem, mikor rájöttem, hogy a mondat helyesen így szólt volna: “Petőfi költészetének első korszakára a népiesség volt a jellemző.” 
A másikat én követtem el, abszurd humorom létezését bizonyítandó, mikor az autóban ülve feltekintettem a lámpaoszlopra, az ott tanyázó galambok hadára, majd férjhez lazán odafordulva, ezt mondtam: Ugye, szerinted is magasról tesznek mindenre? 
Napok óta csak a köd, a nyálkás, nyúlós hideg bújik hozzám, amikor kilépek az ajtón, nem szeretek kibújni a paplan alól, mert a testem nehéz, a lelkem se könnyű és ilyenkor szeretnék egy kis napfényt, mert még vannak gyönyörű színek a természetben, és ha jól felöltözöm még a folyópartra is elmehetek sétálni, feltöltődni.
Cserébe ma a következő filmet szerettem, újra, mert idehozta nekem a napsütést, a tengert, a dalokat, nem beszélve arról az energiáról amit a szereplők közvetítenek .
Gőgös torony
A tipikus és egyik legkomolyabb pasikaja, amit valaha ettem. Rozmaring kertvendéglő, Budapest, új fogás, eddig még nem volt rajta az étlapon. Egy szelet roston sült füstölt sajton egy vékony marhasteak, azon egy hasonlóan vékony sertésszelet, erre ráépítve egy kis roston sült pulyka, majd egy szép darab libamáj. A tetején egy vajpuhára párolt gomba – az egész egy enyhén csípős, olaszos jellegű mártással leöntve, paprikás lisztben megforgatott steakburgonyával tálalva.
Egy kisebb afrikai ország egész heti kalóriabevitele, tudom, de mégis, én ma ezt szerettem a legjobban. Ha jót akarsz enni, a Rozmaringban nem csalódhatsz, ha pasi vagy, a Gőgös tornyot mindenképpen próbáld ki!
hajnali pöttyös
Ma reggel Pöttyöst szerettem a legjobban, a kutyánkat, aki hajnal négytől csöndben várakozott, hátha valamelyikünk felébred már végre. Majd mikor világosodni kezdett, kiült az ágy szélére, és bámult kifelé az ablakon. Láthatott cinegéket, feketerigókat, kövér varjúkat. Közben visszaaludt, ezt kihasználva átosontam a másik szobába – ám, az első hangosabb zajnál átrohant – ezzel fel is ébresztette a férjemet – nedves orrát a tenyerembe fúrta, és ahogyan mindig: bohóckodni kezdett.
- marlen –
Twilight zone
Tegnap este szerettem a ködbe vesző szemközti házakat, az utopisztikus színeket és azt, hogy az ablakomban állva szinte lassított felvételben láttam az utca autóforgalmát, a járkáló embereket. – nezsike
ciklámen
Sok új virágot hozott, de a levelei sárgulni kezdtek. Ismerem már, egy hét van hátra a teljes lecsupaszodásig. Máskor ilyenkor kidobom, most az jutott eszembe, hogy a sok szép virágot száron levágom és vázába teszem.
baráti ebéd
A nagy baráti és családi ebédeket, sok főre főzni, sokfélét; jót beszélgetni, finom likőrökkel csiklandoztatni a szájpadlásomat, olasz kávét inni – majd este, holtfáradtan, leszedetlenül hagyni az asztalt Bár, most készültünk: nem vettük elő a családi ezüstöt, maradt a papírtányér.
Egyszer jó lenne egy olyan igazi Wham-féle, Last Christmas-karácsony!
marlen
körömvirág
A hirtelen leereszkedő, sűrű, szinte áthatolhatatlan ködöt, melyben elveszthető az egyéniség, új értelmet nyer az út, csak körvonalaiban létezik a világ; a kibukkanást belőle az ismerős ismeretlenbe, a kivilágított kopár gyümölcsfák látványát tövükben a naranccsárga körömvirágokkal, mint megannyi apró lámpás. S közben a hideget, a látszó leheletet, a kipirosodó arcokat. Ezt szerettem ma.
marlen
késő ősz, gyerekzsivaj
Nem ma, de hétfőn ezt szerettem nagyon … a gyönyörű őszt enyhe napsütéssel és szitáló esővel, színkavalkáddal és gyerekzsivajjal. – nezsike. 2009. október 30.
üdvözlet
Kedves Olvasók, Szerkesztőtársak!
Régi vágyam volt, hogy legyen egy olyan közösségi honlapunk, melyet sokan szerkesztünk, mi rakjuk össze, s minden puzzle-darabkával közelebb jutunk egymáshoz. Hogy nehezítsük a dolgunkat, ide csak olyan dolgok kerülhetnek fel, melyek aznap örömmel töltöttek el bennünket, mosolyt csaltak az arcunkra; vagyis pozítivak. Épp elégszer hallottuk már, hogy folyton panaszkodó és siránkozó nemzet vagyunk, itt a lehetőség, hogy bebizonyítsuk az ellenkezőjét!
A nagy számok törvénye alapján biztosan nekünk van igazunk, még ha néha keresni is kell azt, amibe kapaszkodhatunk. De, épp ezért lesz jó ez a honlap. Valakivel mindig történik valami jó, amelyből mi is erőt meríthetünk.
Nem titkolt célom, hogy végül rádöbbenünk arra: sokkal több öröm és boldogság van az életünkben, mint azt valaha is gondoltuk volna.
Most, épp a technikai megvalósítás közben vagyok. Bármikor, bárki csatlakozhat. Maradhat névtelen is, csak amit szeretne megjelentetni küldje a maeztszerettuk@gmail.com-ra, ha lehet kérni, pár szavas indoklás keretében, miért volt az fontos aznap neki.
Akkor belekezdünk. Teljék benne sok-sok örömünk!
Üdvözlettel: marlen
