lovi, futam, Ipor
Életem első lóverseny futamán azonnal nyerni nagyon szerettem
Imádom a Lovit!

a győztes fogadószelvény
Életem első lóverseny futamán azonnal nyerni nagyon szerettem
Imádom a Lovit!

a győztes fogadószelvény
Ezzel a különleges képpel kívánok Nektek vidám, boldog új évet !
foto:dr Hajdu Koppányné
A mai nap fénypontja a honfoglaló közbeni többszöri röhögőgörcs, amiket húgokkal szenvedtem el.
Köszönet érte a mávnak, mert ha ők nem csesznek ki velük, igen csendes lett volna az este.
főpróbát tartottam. én készítem ugyanis a desszertet nagyim szülinapján. gordon ramsey egy isten. ez meg isteni. majd így kell kinéznie. kedden élesben. majd lesz fotó is.

Most, hogy már csak fényképeken van meg, csak az emlékét szerethetem Moni handmade csokijának. S ahogyan nézegetem a karácsonyi fotókat, eszembe jut erről a képről, hogy mennyire finom volt ez a desszert! Ugyanis mi szenteste ezt ettük desszertként! Köszönjük:)

Örültem a napfénynek, és annak, hogy a tegnap leselejtezett párnáink és takarónk jó helyre került. Mikor bevásárolni mentem, láttam, hogy egy hajléktalan épp pakolja magának össze. Jó érzés, hogy ennyivel is könnyebb neki.
Szerettem, hogy végül mégis jól oldódott meg az, amelyet már veszni láttam. Jó érzés. Boldoggá tesz.
Már csak pár perc és mindjárt hétfő, úgyhogy gyorsan idézek néhány gondolatot a blogomból egy korábbi koncert kapcsán, hogy értsd, miért szerettem ma is Palya Beát:
“… ízig-vérig nő, aki úgy énekel, hogy a teremben egy pisszenés sem hallatszik, áhítat van és az az érzés, hogy itt most valami csoda történik, zseniális és mágikus hangja bekúszik a terem legsötétebb zugába is, belemászik az ember lelkébe és csordultig tölti boldogsággal. Bea hol szenvedélyes, hol szerelmes, hol pajzán, hol bohóc, hol szomorú, hol huncut, hol ironikus, a daloktól függően. Hihetetlenül természetes, élvezi az éneklést, lubickol benne, közben csillog a szeme és nevet és látni rajta, hogy adni akar. Árad belőle a zene, játszik a hangjával és velünk, bevon minket is, zenekar leszünk, ütemre dobogunk, tapsolunk, csettintünk, dúdolunk, az ujja köré csavar minket. Őt hallgatva úgy képzelem, hogy szép és jó ember, nem lehet más. Muszáj élőben is átélni, így, pusztán a hangját, cédén ennyire nem üt át a varázsa. (…) Tudom, hogy sokan nem szeretik, amit Palya Bea csinál, lenézően népzenének bélyegzik, a Hej, Dunáról fúj a szél c. örökzöld énekórai nyenyerészésével azonosítják, holott nem erről szól a művészete. Bea, csók a homlokodra, köszönöm!”
remélem mindnekinek békésen telt el, és híztatok vagy 10 kilót:D
Ma délután két kedves tanítványom becsöngetett, hozzám, hogy az osztály nevében boldog karácsonyt szeretnének kívánni! Bearanyozták a napomat!
Sosem rajongtam a komolyzenéért, annak ellenére, hogy évekig zongoráztam, jártam szolfézsra, tudtam kottát olvasni.
Tettek róla. Bartók és Kodály országának embereivel megutáltatták ezt a műfajt.
Rühelltem, mikor hangversenyre kellett mennünk, nem ismertük a műveket, nem tudtuk mikor kell tapsolni – minden ilyen alkalom káoszba torkollott.
Felnőtt fejjel a sznobok rémítettek el. Azok, akik a Művész moziban is lepisszegnek. Azok, akik behunyt szemmel ülik végig az előadást, s én sosem tudom eldönteni, hogy alszanak vagy épp “műélvezkednek”.
Szóval, van bennem kisebbrendűségi komplexus rendesen a komolyzene miatt.
Épp ezért én lepődtem meg legjobban magamon, hogy mióta rátaláltam a Klasszik Rádióra – rendszeres hallgatójuk lettem.
Nem is tudom miért, de szeretem. Talán mert nem veszik halálosan komolyan magukat
(rossz poén volt, tudom:):)
Napok óta jár a fejemben, hogy “we weren’t born to follow”, így aztán ma youtubeoltam.És meg kellett állapítanom, Bon Jovi még mindig megdobogtatja a szívem.Aztán nézegettem még pár klippet, és végül leakadtam az Always-nál.Na, akkor tudtam, hogy viszontlátom őt márciusban, ezúttal élőben, amikor erre jár felém.Én ma is Bon Jovit szerettem, a szexi mindenségit neki.:D
