Francois Feldman – Les Valses de Vienne
Ma szalagavató volt nálunk. Ez a 12. szalagavató, melyen részt vettem. Épp elég ideje ahhoz, hogy végre megtudjam, mi annak a számnak a címe, mely a szalagavatót zárja. Évek óta nem tudott rá válaszolni senki sem, míg ma az egyik diákom egy cetlit nyomott a kezembe, melyen ez állt: Francois Feldman – Les Valses de Vienne. Meghatódtam. Én ma ezt az érzést szerettem, és köszönet érte. Imádom ezt a számot, bár mindig azt hazudom, hogy “ómennyireszomorú és nyálas!”
S milyen jó lenne, ha érteném is, hogy miről szól…
Du pont des supplices
Tombent les actrices
Et dans leurs yeux chromés
Le destin s’est brouillé
Au café de Flore
La faune et la flore
On allume le monde
Dans une fumée blonde
{Refrain:}
Maintenant que deviennent
Que deviennent les valses de Vienne ?
Dis-moi qu’est-ce que t’as fait
Pendant ces années ?
Si les mots sont les m?mes
Dis-moi si tu m’aimes…
Maintenant que deviennent
Que deviennent les valses de Vienne ?
Et les volets qui grincent
D’un château de province ?
Aujourd’hui quand tu danses
Dis, ? quoi tu penses ?
Dans la Rome antique
Errent les romantiques
Les amours infid?les
S’écrivent sur logiciels
Du fond de la nuit
Remontent l’ennui
Et nos chagrins de mômes
Dans les pages du Grand Meaulnes
{au Refrain}
