ÉS
A vasútállomáson bementem a kedvenc újságosomhoz, aki sajnálkozva mondta, hogy nagyon rég látott és mi történt, hogy hetek óta nem jártam nála, levettem a polcról egy ÉS-t, kifizettem, elbeszélgettem a bácsival, megvettem a vonatjegyet, felültem a vonatra, hátralapoztam a színház rovathoz és elöntött a melegség, mikor megláttam, hogy a héten a Katona Kamrás Az élet álom-ról és a Nemzeti Színházas Mein Kampf-ról szól a kritika. Mindkettőt láttam és betegesen imádom, amikor általam ismert darabokról jelenik meg kritika az Élet és Irodalomban. 
Leszoktam az ÉS-ről. Bár rendkívül színvonalas, nagyon szűk keresztmetszetet ad csupán a kortárs irodalomról, és itt is érvényesül az akolmelegség…
én nem tudok leszokni róla.