wannabe fotós
Két napja marlent az idegbajba kergetem. Igen, megint kijött belőlem a “fotósakaroklenni” érzés, szereztem új objektíveket, vakukat, és most már két amatőr szintű stúdiólámpa is itt áll a lakásban. Persze csak késő este jut időm játszani velük, ergo ha valaki most kívülről benézne a lakásba, azt hinné, hogy Roswell környékén járhat, mert a sötétséget időnként atomvillanás szintű fények törik meg. Mivel marlen még nem hajlandó beülni modellnek, kénytelen voltam a mi vadállatunkat modellnek használni.
Ma Őt is szerettem. A türelméért, ahogy elviselte, amint éjfél körül kb. egycsilliószor levillantottam. Meg úgy általában is.
Na jó, azért nem csak élőt, tárgyat is próbáltam:

Néhol alul, néhol felülexponált virág
















Ez az eb gyönyörű!
Igen, valóban:)