a vasárnapot
hogy reggel, mikor felkeltem sütött a nap, holott egész héten azzal riogattak, hogy esni fog. a kiállítást a ludwigban, ami megerősítette azt, amit mindennap tapasztalok a munkahelyemen, hogy a dánok valamiféle rózsaszín ködben élnek. még az átkozott bkv-t is élveztem, mert gyönyörködhettem végre budapestben, amit nem tudok, ha vezetek. aztán a főzőcskét a nővéreméknél és a vacsit apuékkal. a kutyákat. és a viszkit.
most megyek és készülök a reggeli mítingre, mert embereimbe lelket kell öntenem és ez hétfő reggel nem biztos, hogy a legegyszerűbb feladat lesz. alszom.
ááááá és már csak 2 hét és és és és és…
