Marconnay
Mindig öröm, ha olyan honlapra bukkanok, mely igényes, és nekem, mint irodalommal hivatásszerűen foglalkozó tanárnak is tud újdonságot nyújtani. Így volt ez Balogh Péter oldalával is, őszintén bevallom: mielőtt nála nem olvastam, soha sem hallottam Marconnay Tibor költő nevét, pedig gyönyörű versei vannak. Itt is egy, én épp most ezt szeretem!
Marconnay Tibor: Hajnal van, Párizs még alszik…
Hajnal van, Párizs még alszik, már alszik,
alig hallani egy-egy lépést az utcán.
Dús fák hajolnak át a Cluny-kerten
és szinte lágyan búgnak az autók.
Egész éjszaka esett a csendes eső,
annak a mámoros illatát érzem a légben…
Most szeretnék elindulni innen s menni, menni
a magányos aszfalton, az erdőig, a falum erdejéig. És végül lefeküdni,
jó, hófehér gombát szagolni a fűben,
nézni, hogy tollászkodik egy fácán-család,
alig hallani egy-egy lépést az utcán.
Dús fák hajolnak át a Cluny-kerten
és szinte lágyan búgnak az autók.
Egész éjszaka esett a csendes eső,
annak a mámoros illatát érzem a légben…
Most szeretnék elindulni innen s menni, menni
a magányos aszfalton, az erdőig, a falum erdejéig. És végül lefeküdni,
jó, hófehér gombát szagolni a fűben,
nézni, hogy tollászkodik egy fácán-család,
mint hajdan, diákkoromban, amikor
szalonkalesre jártam, de most
már
fegyvertelenül, örökre szelíden
szalonkalesre jártam, de most
már
fegyvertelenül, örökre szelíden
fülemben a nagyváros irtózatos zajával,
lelkemben ősi vággyal, lefeküdni egy szilfa alá
nézni a reszkető lombot, csak nézni a rózsás és kék eget…
Nyugat ? / ? 1931 ? / ? 1931. 6. szám
