ma ezt szerettük

Rántott halacs

Elment halászni, megfogta, hazavitte, megpucolta, bepanírozta, kisütötte, én meg megettem.
Nincs ennél jobb, főleg, ha nekem csak az utolsó fázis feladat jutott.
Ma ezt szerettem.

Sosem késő

Ma megjött a hivatalos levél az egyetemtől, hogy felvettek.

sablon(os)játék

Szeretem a változatosságot, de csak úgy, hogy közben állandó is marad néhány dolog. Az állandóság Ti vagytok azaz a tartalom,  a változatosság pedig ez a honlap, mely mindig új külsővel büszkélkedhet. Tudom, néha agybajt kaptok, hogy mindig mást találtok itt, de ma is olyan szép sablonokat találtam, hogy muszáj felpakolnom ide őket. Így az elkövetkezendő tíz napban biztos mindig cserélgetni fogom őket, ezért előre is elnézést kérek. 

Nekem ez egy játék, és én ezt ma is nagyon szeretem!

Nosztalgia

Hat évvel ezelőtt tagja voltam egy gimnáziumi színjátszó csoportnak, életem legjobb csoport-élménye a mai napig. Megjártuk a debreceni, a pécsi, a pozsonyi és a moszkvai színházi fesztiválokat, együtt örültünk, nevettünk amikor sikerünk volt, együtt sírtunk, amikor igazságtalanság ért minket. Buliztunk, rengeteget ittunk (Moszkva vodka és pezsgő nélkül nem létezik), táncoltunk, beszélgettünk, egyek voltunk. 
Aztán elballagtunk a gimnáziumból, megszakadtak a kapcsolatok, más irányokba indultunk el mindannyian. Éljen a web0.2, természetesen megtaláltuk egymást és végre a mai estére megszerveztük a nosztalgia-estet. Voltak, akik hat éve nem találkoztak egymással, vannak, akik napi szinten tartják a kapcsolatot, vannak, akik fél évente egyszer bejelentkeznek, van, aki anya lett, van, aki az esküvőjére készül, van, aki még tanul, van, aki dolgozik.
Ma este viszont néhány órára mindenki ugyanaz az ember lett, aki akkor hat évvel ezelőtt volt, végignéztük a kedvenc fellépésünk felvételét hatalmas nevetések közepette, felidéztük az emlékeket, kicsit visszahuppantunk a régi barátságokba.

És én ezt ma nagyon-nagyon szerettem. 

fagyi

citromfagyi, házi túróval és áfonyával

esti kánikulában

a  naptárnak és új külsőnek örültem ma:)

Színház és a röhögés

Tegnap este pedig sokezredszerre is megnéztem a Thalia színházban a Csókol Anyád! c. nagyon vicces, nagyon kellemes, nagyon szórakoztató darabot, ezúttal Sotto barátnőmmel és Brúnó medvével és végre egyszer nem én visítottam a nevetéstől a nézőtéren a leghangosabban, egymást erősítettük Sottoval, fittyet hánytunk az előttünk ülő hölgynek nem nevezhető valakire, aki öt percenként vetett ránk hátrafelé megvető pillantásokat, miszerint hogy merészeljük mi magunkat jól érezni, amikor ez egy színház és tessék viselkedni.
A nevetés a legjobb orvosság, tessék már felfogni!

A kép nem csak illusztráció, Brúnó látható rajta Nagy Ervinnel és a díszlet apró részletével.  

Special afternoon

Kicsit elhanyagoltam mostanában a maeztszerettük honlapot, nehezemre esett észrevenni, mikor van részem mindennpi csodában, szóval most visszamenőleg is elmondom, hogy volt egy délután, amit egy nagyon különleges emberrel töltöttem. Roham terasz, isteni limonádé, séta, Katona József Színház épülete, a naplementét az Erzsébet hídról néztük végig, temérdek fényképet készítettünk, fagyiztunk és a rakparton imitáltuk Karádyt. Tökéletes 7 óra volt.

Énekszó éjjel és nappal

Hajnalban hazaért, befeküdt mellém az ágyba, magához húzott és félálomban-félrészegen, puha csodahangján elkezdte énekelni az egyik kedvenc szerelmes számomat (Nat King Cole – I love you for sentimental reasons). Aztán reggel felébredt izzadtan, másnaposan, kialvatlanul, leült a matrac szélére, kezeibe temette a fejét és elkezdte énekelni a Grandpa got drunk c. blues remeket. 

Imádom, hogy minden pillanatban talál ürügyet az éneklésre és imádom, hogy a hangjától valami más dimenzióba kerülök.

fogorvos

Igen. Jól látjátok. Ma ott voltam. Mint áldozat. És jó volt.