Színház és a röhögés
Tegnap este pedig sokezredszerre is megnéztem a Thalia színházban a Csókol Anyád! c. nagyon vicces, nagyon kellemes, nagyon szórakoztató darabot, ezúttal Sotto barátnőmmel és Brúnó medvével és végre egyszer nem én visítottam a nevetéstől a nézőtéren a leghangosabban, egymást erősítettük Sottoval, fittyet hánytunk az előttünk ülő hölgynek nem nevezhető valakire, aki öt percenként vetett ránk hátrafelé megvető pillantásokat, miszerint hogy merészeljük mi magunkat jól érezni, amikor ez egy színház és tessék viselkedni.
A nevetés a legjobb orvosság, tessék már felfogni! 
A kép nem csak illusztráció, Brúnó látható rajta Nagy Ervinnel és a díszlet apró részletével. 
