ma ezt szerettük

Nosztalgia

Hat évvel ezelőtt tagja voltam egy gimnáziumi színjátszó csoportnak, életem legjobb csoport-élménye a mai napig. Megjártuk a debreceni, a pécsi, a pozsonyi és a moszkvai színházi fesztiválokat, együtt örültünk, nevettünk amikor sikerünk volt, együtt sírtunk, amikor igazságtalanság ért minket. Buliztunk, rengeteget ittunk (Moszkva vodka és pezsgő nélkül nem létezik), táncoltunk, beszélgettünk, egyek voltunk. 
Aztán elballagtunk a gimnáziumból, megszakadtak a kapcsolatok, más irányokba indultunk el mindannyian. Éljen a web0.2, természetesen megtaláltuk egymást és végre a mai estére megszerveztük a nosztalgia-estet. Voltak, akik hat éve nem találkoztak egymással, vannak, akik napi szinten tartják a kapcsolatot, vannak, akik fél évente egyszer bejelentkeznek, van, aki anya lett, van, aki az esküvőjére készül, van, aki még tanul, van, aki dolgozik.
Ma este viszont néhány órára mindenki ugyanaz az ember lett, aki akkor hat évvel ezelőtt volt, végignéztük a kedvenc fellépésünk felvételét hatalmas nevetések közepette, felidéztük az emlékeket, kicsit visszahuppantunk a régi barátságokba.

És én ezt ma nagyon-nagyon szerettem.